37.Sok

Sziasztoook!Elnézéseteket kérem a kisebb szünetért,ez is rövidebb rész lett a megszokottnál,de megpróbálom az elkövetkezendőket hosszabbra írni.Ha tetszik arra kérlek benneteket hagyjatok kommentet.
Puszi:Viki <3

Még egy utolsót szippantott Niall ruhái közül.
Majd a könnyekkel küszködve elhagytam a fiúk házát.A reptéren vettem még egy mély levegőt és megvettem a jegyet.Eszembe jutott,hogy amikor Niall sorolta,hogy hova megyünk holnap meg azután,akkor mondta,hogy beszeretne mutatni a családjának.Olyan jó lelkű és jó szívű,de nagyon törékeny én meg egy szívtelen kis beszari vagyok,aki most itt hagyja.

*Niall*
~Reggel 8 óra~
Megan megpróbált fel kelteni,de én túl jártam az eszén,majd a félnapomat avval töltöttem,hogy úgy tudjunk elmenni Írországba,hogy semmi rajongó tömeggel ne találkozzunk.Mielőtt a koncert elkezdődött volna még beszélni szerettem volna vele,de nem találtam sehol.Majd amikor megjött kissé furcsán viselkedett a koncert végét alig vártam,hogy indulhasson a hétvége a jövendőbeli Mrs.Horan-nal,de Megan még a koncert közben elhagyta a stadiont.Azt gondoltam,hogy otthon vár engem és egy romantikus estét eltudunk tölteni.Amikor beléptem a házba síri csend volt és Megan cuccai sehol.
-Megjöttünk-jön be boldogan Noah az ajtón-
-Megan?-kérdezi szemöldökét felhúzva Liam-
Nem válaszolok csak megvonom a vállam és leülök a konyhába egy bárszékre,a fejemet az asztalara támasztom.
A fiúk mit sem törődve avval,hogy Megan nincs meg el kezdték magukat jól érezni,még Harry és Noah is.
Majd a szobámban az ágyamon találtam egy üzenetet:Jobb lesz neked így ne haragudj rám, de ez túl sok
És akkor felhívtam Megan-t:
-Te meg hol vagy?-kérdezem-
-Elakartam mondani,de nem volt merszem.Jobb lesz neked így és tudd,hogy mindig szeretni foglak-majd kinyomja a telefont-
-Srácok el  kell mennem valahova mindjárt jövök-mondom miközben a lépcsőn szaladok lefele-
-Nélkülünk sehova-csóválja a fejét Harry-
-Mi is megyünk-mondja Louis-
Beültünk a kocsiba és a Heathrow repülőtér felé vesszük az irányt.
Befutok a terminálba és akkor hallom:Kérjük a Los Angeles-be tartó utasainkat,hogy szálljanak fel-
A fejemet fogom és megfordulok,mert érdekesen csendben vannak a többiek.A fiúk nem voltak mögöttem,meglepetésemre a terminál kezdett kiürülni,majd mint aki megbolondult az összes lányban aki megtalálható volt a reptéren találtam valami olyat ami Megan-ra emlékeztet.
 *Megan*
-A vihar miatt az amerikai gépeket töröljük-hangzik a hangos bemondóból-
-Szuper-mormogok az orrom alatt-
A csomagomat visszakaptam,úgyhogy a következő feladatom,egy olyan szállodát keresni,ahol nem ismernek fel vagy nem találnak meg.A taxik sorra mentek el előttem.Amikor a sz utolsónak tűnő is itt hagyott leültem a bőröndjeimre és vártam a soromat.
-Nézd,ő talán tudja-hangzik a hátam mögül-
Összegumizom a hajamat napszemüveget rakok fel és még a kapucnim is felhúzom.
-ŐŐ jó estét,megtudná mondani,hogy hol vagy Megan?-kérdezi Louis,aki látszólag eléggé be van rúgva-
Niall a kocsiban ül és az ablaknak támasztja a fejét,majd beindítja a kocsit.Noah még egyszer végigmér a biztonság kedvéért,de látszólag nem ismert fel.Mivel kint zuhogott az eső és hideg szél fújt ezért bevonszoltam a cuccaimat az épületbe,ám egy mellkasba ütköztem,a szemüvegem lepottyan a földre,majd a személy egy határozott mozdulattal 180 fokkal megfordít.
Kint az esőben Niall áll és elbambulva a földet nézi.Ki jutok valahogy,majd megköszörülöm a torkom.Niall fel néz szemei vörösek,de amikor meglát ragyog a boldogságtól én elejtem a mankóimat ő pedig magához húz és megcsókol,az eső még jobban zuhogni kezdett,de Niall melegsége fűtött.