Holnaptól kezdődik nekem egy ezdőtábor ami egészen szeptemberig tart úgyhogy két naponta tudok nektek részt hozni.
XX Viki
ui: Imádlak benneteket,ja és holnap lesz az 1D kétéves el ne felejtsétek!
-Srácok én éhes vagyok ti nem?-próbálja elcsalni a többieket Niall-
-Szia,tudod én-kezd bele Louis-
Nem szólók,hogy kitudja fejezni magát.
-Nem akartalak megbántani csak tudod az a napom nagyon rosszul sült el és belesem gondoltam,hogy ez történhet-mondja Louis és egy könnycsepp fut végig az arcán-
-Louis én nem haragszom,igazad van-mondom letörten-
-Ne hülyéskedj,én tévedtem és ritkán mondok ilyet,de ha ilyet mondok valakinek az fontos számomra vagy a banda számára.Azóta a nap óta nem tudom lehunyni a szemem,mert még bocsánatot sem kértem tőled-mondja bűnbánóan-
Nem szólók semmit csak széttárom a kezemet,hogy nem haragszom rád ölelést adjak neki.
Miután megvolt ez a kibékülés Louis arcára kiült egy fajta szomorúság,de nem amiatt,mert megbántott,hanem valami egészen más.
-Louis van valami baj?-kérdezem félénken-
-Nem nincs vagy is van-mondja lebiggyesztett ajkakkal-Eleanor-
-Megcsalt,terhes vagy mi történt?-
-Megcsalt-mondja és egy ez van fejet vágott hozzá-
-Uram a látogatás véget ért-jött be az egyik nővér-
-Szia Loui köszönöm hogy bejöttél hozzám és az El-es dolgot meg majd megbeszéljük-
-Szia Meg-
Az este folyamán még volt egy vizsgálatom és reggel begipszelték a bokám.
Elegem lett a fekvésből és beültem a kerekes székbe,majd elkezdtem hajtani ami lássuk be nem nagyon volt jó ötlet,mert mindenhova beütöttem a bokám,mikor sikerült az ajtóig eljutnom akkor nem tudtam kinyitni.
Úgyhogy vissza "gurultam" a mankóimért és úgy próbáltam szerencsét.
Eljutottam vele a liftig,majd lementem az udvarra végre a szabadban lehettem.
Vissza botorkáltam a szobámba,ahol még mindig nem várt senki.Lefeküdtem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni,amikor Noah jött be.
-Szia Meggie -köszönt és egy nagy héliumos lufit tartott a kezében,amin zsebibaba volt a micimackóból-
-Szia-
-Azért nem jöttem be idáig mert ezt kajtattam a városban-mutatott a lufira-
-Noah ma mentem-mondom neki boldogan-
-Megan,az orvosok szerint te hamarabb megfogsz gyógyulni mint 2hónap-mondja és közben a kezemet simogatja-
-A fiúkkal mi van?-kérdezem-
-Nem tudom ma nem találkoztam velük,de miután kiengednek lesz meglepetés a számodra-mondja kissé bizarúl-
-Noah nem tudom miért,de rossz a közérzetem és félek-
A barátom csak megölelt szív dobogása nyugalmat sugallt és biztonságban éreztem magamat.
-Mrs.Jules van egy nagyon jó hírem-jön be a doktor úr-A holnapi nap folyamán kifogjuk engedni a kórházból szóval hazamehet,de még 1 hétig ellenőrzésre kell járnia-
Miután befejezte a mondandóját kiment.
-Mondtam-vonta meg a vállát Noah-Holnap ide jövök érted 10-re,most haza megyek és közölöm a hírt-mondja és közben nyom egy puszit a fejem búbjára-
Az este folyamán nehezen aludtam el a percek mintha órák lennének és az az 1 hét amit a kórházban töltöttem 1 évnek tűnt.Reggel még elvégeztek egy-két vizsgálatot,majd Noah-val elmentünk a fiúk házához.Nagyobb rendetlenség volt mint amikor elmentem.
-Mi a mai program?-kérdezem boldogan-
-Délelőtt itthon maradunk majd 3kor elmegyünk a stadionba megnézzük a koncertet és haza jövünk a fiúkkal-válaszol a kérdésemre Noah-
Életemben nem szenvedtem ennyit,mint ebben a félórában mióta haza jöttünk.A lépcsőn csak segítséggel tudok felmenni,ha az egyik mankót hanyagolnom kel vagy is a az egyik kezemet használnom kell és a másik mankót a másik kezemmel amiben amúgy is van egy mankó avval kell megfognom mindig elejtem.Noah segítségével felöltöztem úgy,hogy emberek közé is tudjak menni.Amikor a koncert helyszínére értünk egyszerűen nem tudtam haladni,úgyhogy Noah felkapott és az ölében vitt.Nem tudtunk hátra menni a fiúkhoz,de középen találtunk ülőhelyet.A fiúk többször is integettek,amikor Harry azt énekelte,hogy you my kryptonite-Niall rám mutatott,de a koncert folyamán többször is.A végén a fiúkkal a hátsó bejáratnál találkoztunk egy tucat sikítozó lány kíséretében.
Niall amikor meglátot se szó se beszéd megcsókolt,a többi fiú és June megölelt.
-Éhes vagyok ti nem?-kérdezte Niall és közben a gyomrát fogta-
Elmentünk a Mcdonaldsba és megvacsoráztunk pár paparazzóval megfűszerezve .
Mikor a buszhoz indultunk elejtettem az egyik mankómat persze mindig volt aki próbált segíteni,de sosem engedtem.
Otthon szomjas volt úgyhogy valahogy kijutottam a konyhába,de a pohár vízzel megtöltése már kihívást okozott.
-A francba-mondom hangosan,mert nem tudom levenni az üveg tárgyat a helyéről-
Niall már is a segítségemre siet,de visszaküldöm,hogy megoldom majd egyedül.De a mankó ismét eldőlt.
Niall most már nem bírta nézni ahogy szenvedek,úgyhogy ami nekem 5percbe telt volna ő azt megcsinálta 5másodperc alatt.
-Ezt nem hiszem el-fakadtam sírva mikor vissza battyogtam a többiekhez-
-De mi a baj?kérdezi Harry-
-Az hogy ebben a házba senkinek sincs 2 perc nyugta,mert mindig nekem kell segíteni 1 percre nem lehet magamra hagyni mert semmit sem tudok egyedül megcsinálni-kezdtem még jobban sírni-
Majd felálltam és a lépcső felé indultam.
-Ne s-nem engedtem,hogy aki elkezdte végig is mondja-
-Ne-mondta erőteljesen majd felszenvedtem magam a lépcsőn.
nagyon jó hamar a kövit asszony!!!
VálaszTörlésköszönöm:)Asszony<3
VálaszTörlés