5.Miért?

-Ez gyönyörű-mondtam-
-Akár csak te-mondta Niall,majd kacsintott egyet-
Majd bementünk az erkélyről és ledobtam magam az ágyra.
Mire felébredtem 1 óra volt.
Lementem Niall volt csak lent.
-Hát a többiek?-kérdeztem ásítás kíséretében-
-Elmentek valami kajáért-
-Jut eszembe ma próbám van a pompom csapattal.Hurrá-mondtam unottan-
-Elkísérlek-mondta Niall-
-Oh már csak az kéne,hogy felismerjenek-mondtam gúnyosan-
-Vagy te is kedvet kaptál és pompom fiú szeretnél lenni-viccelődtem tovább-
Ahogy ezt kimondta Niall futni kezdett felém én szaladtam ahogy tudtam,végül a saját lábamba estem el.Niall kihasználva az alkalmat rám ült és csikizni kezdett.
Úr isten!10 percünk van,hogy oda érjünk és én meg még pizsiben vagyok!-sipákoltam-
-Akkor gyerünk-sürgetett Niall-
Rohantam fel a lépcsőn csak kikaptam egy rövid sportnacit és egy ujjatlan felsőt .

Niall fel vett egy csöves sapit és odaadtam neki az egyik  napszemüvegem.
Épp hogy oda értünk a próbára.
Hát ez meg ki ?a pasid?-kérdezte gúnyosan Polly-
-És ha igen ,zavar?-válaszoltam flegmán-
-Amúgy végre kezdhetnénk?!-tereltem a témát-
A próba altt próbáltam a táncra gondolni,de Niall-ön járt az eszem.



-Nagyon jól táncolsz-mondta Niall-
-Köszönöm,de nem tudom,hogy te hogy vagy vele, de nem akarok még haza menni-
-Akkor menjünk el a Nando's-ba-vette fel Niall.
-Kiugrom a mosdóba.
-Jó én addig elmegyek kaját kérni,te mit kérsz?-kérdezte Niall-
-mmm Egy Peri-Peri-t-mondtam majd a wc felé vettem az irányt-
Kiléptem az ajtón,majd láttam hogy Niall-t felismerték.
-Niall!Niall!-kiabáltam-
De az ír nem válaszolt csak egy lenéző pillantást vetett felém.
Már vagy 10 perce várhattam rá amikor arra eszméltem,hogy egy rajongóval smárol.
Ez a dolog nagyon feldühített,pedig nem is vagyunk együtt Niall-el,mégis úgy éreztem,hogy belehalok a fájdalomba.Futottam amerre láttam,majd egy ismeretlen parknál kötöttem ki.Leültem az egyik fa tövébe és sírva fakadtam.Zörgést hallottam majd egy kutya nyalást éreztem arcomon.
-Jajj ne haragudj!-mondta egy hang hátulról-
Vetettem egy pillantást a hátam mögött álló idegen hangra.
-Jajj semmi -törölgettem meg szemeim-
-Hogy lehet,hogy ilyen szép lány sír-mondta majd felsegített a földről-
-Oh,de bunkó vagyok,még be sem mutatkoztam,Megan Jules vagyok,de hívj csak M-nek vagy Meg-nek.-mondtam szerényen.
-Örülök Meg,én Noah Johnson vagyok,de hívj csak Noah-nak .
-Kegyedet ki bántotta meg ennyire?-kérdezte udvariasan-
-Szóra sem érdemes a fiatal"úr"-mondtam-
-Nos Miss Jules,haza kísérhetném?
-Természetesen Johnson úr ,de egy kissé zavarba ejtő,hogy magázzuk egymást.
-Akkor Meggie,szólíthatlak így?
Haza sétáltunk és elmeséltem a bánatomat,majd elkérte a számomat.
-Örülök,hogy megismerhettelek-mondta Noah-
Láttam,hogy valaki bámul ki az ablakunkon,úgyhogy adtam egy puszit Noah arcára majd megöleltem.
Beléptem a házba,Louis egyből a nyakamba ugrott majd apáskodni próbált:
-Hol voltál?Ilyen későig nem maradhatsz el,ejnye bejnye-mondta viccesen-
-Bocsi apu,de hát kedves Niall-ünk magamra hagyott és egy kedves fiatalember kísért haza.-próbáltam mentegetőzni-
Majd felmentem az emeletre és a szobám felé vettem az irányt,Zayn ült az ágyamon a laptopját nyomogatva.
-Szia Megan-köszönt-
Szia Zayn-mondta kissé szomorúan-
-Mi baj van ?Nekem elmondhatsz bármit!-mondta majd megölelt-
-Hát az a helyzet hogy Niall-el elmentünk kajálni,én kimentem a mosdóba mire vissza mentem sikítozó lányok
 tömege vette körül majd szóltam hozzá ő pedig úgy kezelt mintha nem is ismerne,majd smárolt az egyik lánnyal-mondtam küszködve a könnyeimmel-
-Tudtommal nem vagytok együtt-mondta értetlenül-
-Igen de akkor is fájt,én én-nyökögtem és sírva fakadtam-
ebben a pillanatban belépett Niall az erkélyről.
Majd....